„Máris folyik a harc a grundért a vörösingesek és a Pál utcai fiúk között. Ahogyan azt Molnár Ferenc elképzelte.
Csapataink máris harcban állnak, holott az alkotmány leginkább keveseket lázba hozó alegységprobléma. A '89-esért éppoly visszafogott lelkesedéssel hoznának véráldozatot, ahogy a 2011-es győzelmével sem lehetne végig roadshow-zni az országot - a világot meg kiváltképp nem. Ráadásul Orbán még legalább három és fél évet velünk marad. Hogy az igazán fontos kérdések megválaszolásával töltse ki idejét.
Gyurcsány a húsz évvel ezelőtti múlttal hívja harcba az általa felfestett jövőt, mert azt mégsem kérhette a rekeszizom-szakadás kockázata nélkül, hogy fogjunk össze és védjük meg az ő örökségét. Az államcsődtől húszmilliárd euró hitellel megmentett országot. Már csak azért sem, mert a törlesztőrészleteket épp a következő években kell majd kétháromezer-milliárd forintjával kinyögnünk... Hát, robogunk vissza az időbe. Egészen a rendszerváltásig. (...)
Lehet tehát hungaroputyinizmussal riogatni, narancsszínű bolsevik világról handabandázni, csak tudni kell, hogy az emlegetett hatalomgyakorlási formák kizárják a bukás lehetőségét. Gyurcsány delphoi határozottsága ezért önleleplező. Ki sem érdemli a miniszterelnöki szóvivő reakcióját. Neki jobb lenne a lényegre koncentrálnia.”