„A politikai hatalomátvétel olajozottsága nem pótolja a folyamatos közigazgatási működést. Már Gyurcsány Ferenc megroppantotta a közigazgatás gerincét, és bevezette az államigazgatás nélküli kormányzást, ahol minden a vezető improvizációjához alkalmazkodott. Ez most folytatódik: a hatalmilag tökéletesen ellenőrzött intézményrendszer közigazgatásilag nem működik. Az igazgatásban belül lévők éppúgy nem tudják, hogy mi fog történni, mit kell tenniük, milyen program szerint, mint a polgárok. A vezető titkát nem osztja meg minisztereivel és államtitkáraival, pártvezető társaival és az országgyűlési képviselőkkel. Mindenki annyit lát, amennyi »rá tartozik«. (...)
Általános a várakozás, hogy amit a kormány májusban elmulasztott, nevezetesen egy költségvetési egyensúlyi és reformprogram bejelentését, azt majd az októberi önkormányzati választások másnapján fogja megtenni. Azáltal azonban, hogy minden október után »kezdődik«, minden titokra október után derül fény, nemcsak a 2010-es, hanem a 2011-es év is elveszett a gazdasági stabilizáció, és még inkább a társadalmi konszolidáció szempontjából. A konszolidációhoz szükséges külső és belső pénzügyi és bizalmi források, a megállapodások hálózata hiányzik, és erővel nem pótolható. Ebből arra lehet következtetni, hogy a 2010 májusában várt 8-12 éves tartós konszolidáció helyett egy bizonytalan 4 éves ciklusnak nézünk elébe.
Magyarország érdeke, hogy sikerüljön október közepére nemzetközileg és hazailag hiteles szigorú költségvetést, egy-két megtervezett és kivitelezhető reformprogramot előállítania, és értékelhető bizalomépítő gesztusokat tennie. Ha eddigi, önerőre támaszkodó politikáját erőlteti, könnyen a 2008-as őszi válság helyzetben találhatjuk magunkat. Magyarország ennél jobbat érdemel.”