Mi a bajunk?

„Az igazi baj az, hogy az Orbán-kormány itt a piros, hol a piros gazdaságpolitikája és a nemzeti együttműködés senkivel és semmivel együtt nem működő rendszere szervesen összetartozik: önkényes ugyanis. Az önkényuralom súlyos szó, de ha a mindennapi életben a hatalom önkénye uralkodik el a megegyezés keresése, az értelmes vita és a józan kompromisszumok helyett, akkor előbb-utóbb nem lehet ezt a szót nem használni. Feltéve, ha akkor még lehet. Most mindenesetre eljött a figyelmeztetés ideje: a demokratikus intézmények szisztematikus elfoglalása és a társadalom folyamatos megtévesztésén alapuló önkényeskedő gazdaságpolitika egyaránt az önkény uralmához vezet.

Az a Fidesz tudniillik, amely Gyurcsány őszödi beszéde óta a hazugság elleni harcra építette föl politikáját, azóta is azzal áltatja a magyar társadalmat, hogy mennyi földi és lelki jóval fogja elhalmozni, elhitetve vele, hogy a nagyarányú adócsökkentéshez, a méltó jövedelmekhez, a versenyképesebb oktatáshoz, egészségügyhöz és a színvonalas közösségi közlekedéshez elég csupán igaz magyarnak lenni. Nem arról van tehát szó, mint egy normális európai országban, hogy az Orbán-kormánynak más a gazdaságpolitikája, mint Bajnaié, és hogy érthető különbségek vannak bal- és jobboldal között különböző társadalompolitikai kérdésekben, hanem arról, hogy a szocialistákat vereségük után kétharmados felhatalmazással ki kell zárni mindenből. Nincs joguk arra, hogy bármibe beleszólásuk legyen, örüljenek, hogy egyáltalán az országban maradhatnak. Ebben a hangnemben intézi el Orbán a parlamentben Mesterházyt, és ugyanilyen szellemben, de ráadásul brutálisan ordenáré stílusban küldi el a Fidesz-közeli média a baloldalt a lehető legmelegebb égtájra, ahonnét nincs visszatérés. A politikai ellenfél végleges kizárása mindenből a jobboldali sajtóban nyíltan is kimondott cél, és ehhez a kormány hatalomgyakorlása meg is teremti a törvényi feltételeket. (...)

Pedig a demokrácia nem azt jelenti, hogy mindenben a győztes többségnek van igaza, és főleg nem jelenti azt, hogy vélt igazát tűzön-vízen át keresztül is veri országon-világon. Verheti, mert nincs vele szemben alkalmazható jogi eszköz, de mégsem teszi, mert demokrata, ezért eszközöket ad a vert ellenzék kezébe is. Magyarországon azonban jelenleg senki nem tudja megakadályozni, hogy a diktatórikus gondolkodás részben már törvényekbe iktatott logikájából mindennapos valóság legyen. Ez a mi bajunk. De előbb-utóbb az egész ország baja lesz.”