Lehet-e suba alatt?

„Visszatérve tehát az e heti eseményekre, elképzelni is rossz, hogy a kormányfőt és a nemzetgazdasági minisztert meglepetésként érhette a szerdán, azaz a száznapos értékelés másnapján Brüsszelben újra könyörtelenül megerősített követelés az új költségvetésre vonatkozóan. Ha viszont tudták, mire kell számítaniuk, miért beszélt Orbán kedden megint csak olyan hangnemben, ami ismét padlóra vitte a forintot? Szerdán aztán jött a feketeleves, és Matolcsynak ismét kanosszát kellett járnia, hogy lecsillapítsa a piacokat. Ami csak valamelyest sikerült. Mert most már a miniszteri ígéretek sem elegendők; a pénzügyi kockázatelemzések arra hívják fel a figyelmet, hogy a magyar kijelentéseket csak »egészséges szkepticizmussal« szabad fogadni, és megállapítják, hogy a kormányzat kettős kommunikációt folytat. Vagyis Orbán másként beszél, mint Matolcsy. A Barclays Capital összefoglalója például emlékezteti a befektetőket arra, hogy az utóbbi időben »volt már néhány fordulat« a magyar állásfoglalásokban, ezért most is ajánlatos a feltételes mód használata: »ha igaz«, ezúttal az új kormány megértette, mi a lecke.

Ámbár ez egyáltalán nem biztos. A miniszterelnök nem sietett megerősíteni Matolcsy György elköteleződését, noha a piacok ezt elvárták tőle. Orbán láthatóan úgy döntött, hogy minél inkább rászorítja majd a népszerűtlen intézkedésekre a racionalitás, annál inkább kitart a gazdasági szabadságharc hősies retorikája mellett. A magyar gazdaság szereplői mindenesetre aggodalommal figyelik ezt a libikóka-játékot, és abban reménykednek, hogy miközben a dacpolitika szlogenjei uralják a hivatalos belföldi kormánypropagandát, Orbán Viktor suba alatt megteszi, amit a józan ész diktál.
A kérdés csak az, lehetséges-e ez suba alatt?”