„Nézi, nézegeti az ember Lakos Imre honlapját, és arra gondol, hogy ha ez az ember ártatlan, akkor Elvis Presley él, és Angyalföldön bujkál. Vegyük példának okáért azt a körülményt, hogy Lakos Imre nem is olyan régen még a Fővárosi Közgyűlés városüzemeltetési tanácsnoka volt. Magyarra fordítva ez az jelenti, hogy ő is egyike ama bizonyos kecskéknek, amelyekre rábízták a Budapest nevű káposztát. Ezt a káposztát a Demszky nevű juhász felügyelete mellett a békésen legelésző hagyók, lakosok, mesterházyernők nyája nyamm-nyamm, jóízűen elfogyasztotta. Szépen megrágcsálták a káposztaleveleket, mohóságukban még a torzsáját is lenyelték, és most még ők mekegnek, hogy időzítés, meg koncepciós eljárás, anyámkínja. (...)
Lakos Imre becsületességben és emberszeretetben szocializálódott. A felesége, Molnár Judit ügyvédnő nem bonyolódott bele semmiféle zavaros zuglói közbeszerzési ügybe, és ő, Lakos sem nyúlt soha a köz vagyonához, tízszázalékos visszacsorgatásokban nem vett részt, mi több, reggelente visszakacsintott a tükörképére borotválkozás közben. Azt jelentette az a cinkos kacsintás, hogy idefigyelj, tükörképem, mindjárt reggel nyolc óra, és ma még nem loptam semmit.
A börtön. Oda kellene bevágni az összes tolvajt, de tényleg.”