„- Ön szerint miért bukott meg Sólyom?
– Nincs belső információm, én is akkor értesültem a döntésről, amikor a nyilvánosság, emiatt kicsit kapkodva csomagoltam. Utólag nézve: a leváltása illeszkedik a személyi döntések sorába. Ha azt mondanám, rosszul határoztak, rám sütnék, hogy a jó kis állásomat sajnálom. Ha helyeselném, úgy tűnne: elárulom a korábbi kenyéradó gazdámat.
- Vagy hogy visszaváltott elemzőbe. E státusban is úgy látja, hogy például a szélsőjobb kezelése rendben volt Sólyomnál, mindig időben érkeztek a jelzések?
– A kritikák csúsztatnak. Amikor például a romagyilkosságoknál kiderült, hogy rasszista sorozatgyilkosságról van szó, másnap Sólyom magához kérette a rendészeti minisztert és az országos rendőrfőkapitányt, majd a nyilvánossághoz fordult. A gárdaavatás utáni első parlamenti ülésen pedig világosan elmondta, mit gondol a szélsőjobbról. Szerintem az idő igazolta Sólyom higgadt, nem túlreagáló stratégiáját. A Jobbik a vártnál gyengébben szerepelt tavasszal, ám ha az államfő folyton vele lett volna elfoglalva, segített volna abban, hogy jelentősebbé váljon. De hadd tartsam magam az imént mondottakhoz: e kérdések megválaszolására nem én vagyok a legalkalmasabb ember, hiszen természetes az elfogultságom. (...)
- Tényekről beszélünk. Tudjuk, ki ül az ÁSZ elnöki székében, a köztársasági elnökében, vagy miképp változtak az alkotmánybírák megválasztásának szabályai.
– Amikor emiatt háborgunk, nem értjük a politika logikáját. A politika úgy gondolkodik: ha egy lehetőség adott, akkor különleges ok kell arra, hogy a felhatalmazott ne éljen vele, korlátozza magát. Ha egy politikai oldal hatalmasat nyert, nem értem, miért kellene fontos pozíciókat kiadnia a kezéből.”