„A magyarországi sajtóvisszhangok vegyesek voltak, a jobboldali média jó része örült a francia elnök PC-bontogató lépésének, míg a (maradék) baloldali-liberális tábor Sarkozyt tette felelőssé a helyzetért, egyes radikális baloldaliak pedig a rasszizmus apostolának titulálták a francia elnököt, utalva arra is (ezt számos európai politikus és közíró is megtette, pl. Viviane Reding, az unió jogi biztosa), hogy a roma kitoloncolások a második világháború alatt, a zsidó lakosságot ért deportálásokra emlékeztetnek.
A probléma az, hogy ezek nem korrekt beszédmódok, nem "ábrázolják" helyesen az egyébként bonyolult valóságot, hiszen a romák nem a jogi diszkrimináció és a halál elől menekültek el, hanem gazdasági érvényesülés miatt érkeztek Franciaországba, kitoloncolásuk pedig nem a halálba vezet és nem vagonokon, hanem főleg repülőtereken keresztül és a korábbi »életükbe«, szülőföldjükre, olyan országokba, amelyek amúgy egy szövetségi rendszert alkotnak a kitoloncoló államéval.
Sem a romák nyomorúságán való örvendezés, sem Franciaországnak és Sarkozynek az indirekt lenácizása nem viszi előbbre ügyeinket, melyek éppen az EU-tagsággal és elkötelezettséggel lettek közössé. Európai roma probléma azóta van, amióta az EU közösségi rendszere létezik, amely lehetővé tette a tagországokon belüli szabad mozgást s így ezeket a népmozgásokat is, ám amely globalizálta is a jórészt helyi problémákat. A romák európai migrációja amúgy nem csak Franciaországba irányul, hanem (a nem EU-tag) Oroszország és az EU-s tagállam Olaszország is gyakori célpontja ezeknek a népmozgásoknak, pár éve éppen az olaszországi roma táborokban zajlottak olyan erőszakos cselekmények, melyekre a világ is felfigyelt.”