Nehéz megérteni a férfit, aki a világ egyik legkívánatosabb nőjének oldalán, egy relatíve kívánatos ország első embereként is ilyen pitiáner tudott maradni.
„Vegyük például Franciaországot, ezt a különös vidéket, ahol a kormány nem szereti sem a burkát, sem a cigányokat. A muszlim nők viseletének megítélésén lehet vitatkozni, és nem is övezte általános európai felháborodás a francia tiltást. Pedig ez nem csak kontraproduktív intézkedés, ahogy azt az eheti bombariadó az Eiffel-toronynál szépen megmutatta, hanem igen nehezen egyeztethető össze a szabadság magasztos, és egyébként részben francia származású eszményével.(...)
Nehéz megérteni a férfit, aki a világ egyik legkívánatosabb nőjének oldalán, egy relatíve kívánatos ország első embereként is ilyen pitiáner tudott maradni. Olyanról például Prince óta nem hallott a világ, hogy egy alacsony növésű férfi pénzt és hatalmat latba vetve intézze el, hogy nyilvános fellépésein hozzá hasonlóan apró emberek lehessenek csak körülötte. Amit pedig Sarkozy szellemi vezérletével a bevándorló cigányok ellen Franciaországban elkövetnek, arra – ahogy ugye sokan hüledezve rámutattak –, tényleg nem volt példa Nyugat-Európában 1945 óta.
A francia kormány indítékai és módszerei annyira alávalók, hogy az ember itt Kelet-Európában kénytelen magát csipkedni, hátha csak álmodik. Tényleg nyugaton válik valóra, amivel mi csak ijesztgetjük magunkat, hogy egy demokratikusan megválaszott politikai vezető, a sokasodó viharfelhőket látva, a szörnyű nép legaljasabb érzelmeit kiszolgálva alpári rasszizmusba menekül? Hát tényleg nem is vagyunk mi olyan hülyék ebben az európai mezőnyben?”