„A legnagyobb vitákat kiváltó kérdések egyike manapság e hazában: vajon létezik-e cigánybűnözés? Fogas kérdés, főleg hogy a mai Magyarországon egy szóval szinte semmit nem lehet kifejezni méltó módon, így ezt a jelenséget sem. (...)
A cigánybűnözés fogalmának (bármilyen előjelű) használata helyett némileg közelebb kerülnénk a megoldáshoz, ha adott esetben jellemzően cigány származásúak által elkövetett bűncselekményekről beszélnénk. Mint ahogy léteznek jellemzően olasz, ukrán vagy magyar származásúak által elkövetett bűncselekmények is. A származást egyébként azért fontos hangsúlyozni, mert az identitását mindenki maga választja meg; ugyanakkor árnyalja a problémát a vegyes származás, ami hazánkban meglehetősen gyakori, például számtalan roma–magyar vegyesházasságról tudunk. Látszik, nehéz ügy, de nyelvünk olyan gazdag, hogy értelmiségieknek, politikusoknak azért illene többet keresgélniük az igazságot inkább feltárni képes kifejezések között. Egyébiránt kétségtelen, hogy amikor az olasz maffiát emlegetjük, akkor az olaszok nagy részére nem mint bűnözőkre gondolunk. Ugyanez igaz keleti szláv vonatkozásban is, mindenesetre ettől még ukrán vagy orosz maffia is létezik. Szerintem jellemzően cigány származásúak által elkövetett bűncselekmények is léteznek, a késelés vagy a színesfém-eltulajdonítás manapság hazánkban inkább roma polgártársainkra vonatkoztatható, de nem kizárólagosan. Emlékezhetünk például a balliberális barátait igencsak meglepő Wahorn András pár évvel ezelőtti látleletére: északkelet-magyarországi lakhelye környékén a betöréseket kivétel nélkül romák követik el, de a két banda élén magyarok állnak… Az általánosítás tehát ezen a területen sem célravezető és korrekt, ám ahogy például Wahorn leírta a jelenséget, az közelebb vihet közállapotaink rendeződéséhez, hiszen ehhez minden szempontból tiszta beszéd szükséges.”