Elég volt Budapest szidásából!

„Budapestet nem lehet megunni, mindig tartogat meglepetéseket, ha egyszer-egyszer felfedező túrára indulunk, biztos rácsodálkozunk a város egy-egy ismeretlen pontjára. Eldugott, középkori eredetű dűlők, utcácskák Budán (Gül Baba utca), a Viziváros zeg-zugai, pesti árkádok, amelyek segítségével rövidíteni lehet utunkat; a Józsefvároson végigvezető séta; A tyúklopó srác szobra a Baross utcánál, a körúton, szemben a Krúdy sörözővel, Lord Rothermere szobra a Szabó Ervin Könyvtárnál; a török kori fürdők (a legújabb a Budai Irgalmasrendi Kórház udvarán nyílik meg, kívülről nem látható, de szabadon látogatható); a Király fürdő és a Fő utcai görög katolikus templom közti kis terecske; körséta a várfal mentén; a belvárosi templom Erzsébet híd alatt rejtőző oldala a középkori kapuzattal; a Károlyi-kert, a Kamermayer Károly tér; megannyi, a buszról, a metróból, a villamosról, az autóból nem látható részlet.

Valahol élettel teli lakótelep, máshol komoran felénk magasodó klasszicista paloták, megint máshol középkorias utcácskák, mintha másik települések járnánk; valahol meg szinte falusias utak, épületek fogadnak minket, itt nyakát behúzó kisfiúhoz hasonlóan szorulnak egymásnak a házak, ott tágasan terpeszkednek el a térben. Nem is beszélve az erdős-ligetes villanegyedekről, budai hegyekről.

Az emberek persze nem köszönnek az utcán, mert nem ismernek minden budapestit, és tömeg van a metrón, ahol elnézünk egymás mellett vagy az újságba temetkezünk, de azt hiszem, ezt érhető. Minek beszélgessek ismeretlenekkel a metrón? Inkább olvasok. Viszont ott a nyüzsgő éjszakai élet, a romkocsmák, a kávézók, a szabadtéri és a Dunán ringatózó, vagy gyárakban meghúzódó szórakozóhelyek.

Legyünk büszkék Budapestre! Azt hiszem, ideje lenne abbahagyni a morgolódást, hogy utáljuk Budapestet, és ideje mindenkinek, aki még nem tette meg, elkezdeni felfedezni a várost! Abbahagyni úgysem lehet soha! Ideje rácsodálkoznunk Budapestre!”