Döntő apróságok

„Meglepődve olvastam a Hírszerző egykori és jelenlegi főszerkesztőjének írását, melyben arra biztatja az olvasókat, hogy maradjanak otthon, ne menjenek el szavazni. Seres László és Gavra Gábor felhívásával nem értek egyet. Ha minden érvük megállná a helyét (nem állja meg), ha minden következtetésük logikus és vállalható lenne (nem az), akkor is csupán a fővárosra vonatkoztatható az a hamis érvrendszer, mely szerint az otthon maradás bátor és demokratikus cselekedet, mivel vidéken csak brutális torzulásokkal, de főként egyáltalán nem érvényesül a pártlogika, még ha a Fidesz vagy az MSZP szeretné is ezt időnként bizonyítani.(...)

Nincs olyan párt jelenleg sem, amelynek minden kijelentését elfogadhatatlannak és rettenetesnek tartom, mint olvasó ember, még a Jobbik megnyilatkozásaiban is megtalálom az igazságot, nem beszélve a Fideszről, MSZP-ről, LMP-ről és a Kétfarkú Kutya Pártról. Mondom ezt annak figyelembevételével, hogy a szó más, mint a cselekedet.(...)

A magam részéről az LMP-t fogom támogatni, mert nem gyűjtöttem annyi negatív tapasztalatot az ördögbotos, balos hippiknek tartott társulásról, ami érvénytelen szavazat leadására kényszerítene, illetve Ungár Klára hiányában ezt tartom a legjobb megoldásnak. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy magamra tetováltatom Jávor Benedek vagy Mile Lajos arcmását, még azt sem, hogy tevékenységükkel teljes mértékben egyetértek, csupán annyit, hogy vállalhatónak tartom a pártot, nem kell magamtól hánynom, ha ikszelek, és nem kell befognom az orrom szavazás közben.

Van úgy, hogy apróságok döntenek. Előfordulhat, hogy a négy induló párt közül egy vállalhatatlan, a másodikkal 11 százalékban értek egyet, a harmadikkal 15 százalékban, a negyedikkel pedig 35-ben, de ez a 35 elég, hogy felkeljek, felöltözzem és szavazzak. Ha ennél rosszabb lenne a helyzet, akkor elmennék, fognám a tollam, és ráírnám a cetlire, hogy «Mindenki hülye, menjetek a picsába!», de elmennék és bedobnám.(...)”