Akkor talán a belügyminisztert sem Pintér Sándornak hívnák...

„Pintér Sándor azon miniszterek közé tartozik, akik határozott koncepcióval láttak munkához. Kicsit sem bizonytalankodva. (...) Az új kormány hivatalba lépése óta kicserélődött a rendőrség vezérkara; szabálysértések orvoslására bevezették az elzárás intézményét, döntőképes helyzetbe hozták a bírósági titkárokat; visszaállítani tervezik a rendőrségen belüli ellenőrző mechanizmust; és 2012 nyaráig 4500 fővel növelik a rendőrök létszámát. Pintér megy előre, mint a buldózer, csak a célt látja maga előtt, a rend minden áron való helyreállítását, jogvédő legyen a talpán, aki utoléri, s képes bebizonyítani voluntarizmusának kártékony voltát.

Itt és most van. A huszonnegyedik óra. Amikor vissza kell adni a hitet az állam cselekvőképességében, a bűnre vetemedő megbűnhődésében, a tisztességgel előállított tulajdon védelmében, a bűnüldözők feddhetetlenségében. Az elmúlt nyolc évben ugyanis mindez köddé vált. A szakértői kormányzás liberális mítoszával együtt. Merthogy 2002 óta a progresszióval, felvilágosultsággal és európaisággal azonosított öntelt mantra nem előrevitte, de súlyos válságba lökte, szétzilálta az országot. Gazdaságilag épp úgy, mint morálisan - és káoszt szült.(...)

A belügyminisztert ma hevülten támadják liberális jogvédők és szakértők - akik közül 2006 őszén sokan csendben nyugtázták a rendőrségi terrort. Pedig ha kormányon vagy kormányközelben, pénzbőség idején, a most általuk hivatkozott megfontoltsággal és szakértelemmel elvégezték volna a szükséges munkát, ma nem járnánk a huszonnegyedik órában. Nem lenne szükség rendkívüli intézkedésekre, a rendőrség megerősítésére, és a bizalom visszaszerzésére. És akkor talán a belügyminisztert sem Pintér Sándornak hívnák...”