„Tagadhatatlanul ironikus, hogy éppen egy volt rendőrtábornok buktatta le őket. S bár a sajtó remélhetőleg kideríti majd, valójában nem perdöntő, hogy Pintér csupán elszólta-e magát, avagy már tudatosan - és főként kormányfői helyesléssel - készítette elő a nagy beismerő vallomást. Hajlok az előbbi változatra, mert egy héttel az önkormányzati választások előtt aligha volt szándékos elárulni azt, amire azt követően majd sort kerítenek. S amit mi már jóideje, ha úgy tetszik, vádként mondunk: megalapozatlan ígéreteivel Orbán becsapta a választókat. (...)
Érdemes emlékezni Orbán 2008 tavaszi zárt ajtók mögötti, Kéri-körös fejtegetésére, hogy ő a főként inaktívakra támaszkodó szocialistákkal ellentétben az aktívakat kívánja majd kedvezőbb helyzetbe hozni. Tehetőseket mondani nyilván nem óhajtott, noha a jobboldali pártok világszerte elsősorban azok érdekeit képviselik, csak nálunk tudtak - sajnos a szocialisták hibájából is - betörni a bal térfélre is. Az IMF-hitel visszafizetésének megkezdésére hivatkozni pedig szintén álságos, hiszen az ugyan valóban növeli a refinanszírozást (az adósságot minden állam »görgeti« tovább), de azt éppen az IMF-garancia tenné könnyebbé és olcsóbbá. Így viszont a nyugdíjasok fülében baljósan csenghet, hogy Orbán legutóbb a nekik évente kifizetendő összeget sajátos párhuzamba állította a hiteltörlesztéssel, mintha bizony közvetlen volna e kapcsolat.
Pintérnek a jobboldali médiában agyonhallgatott szavai azt jósolják, hogy ezúttal sokaknak, köztük az orbáni kecsegtetésben naivul hívőknek fog fájni, s hozzá nem kicsit: nagyon. Vele ellentétben nem hiszem, hogy ez megmarad pusztán rendőrök ügyének.”