„Tulajdonképpen nem lepődhettünk meg azon, hogy Szilvásy György egykori titokminiszter nem ment el a szocialista–szabaddemokrata kormányzás jogsértéseit vizsgáló albizottság ülésére, mert kiszivárgott: ezt már korábban Szilvásy fivére megjósolta. (...)
Meggyőződésem, hogy Gyurcsány polgárháborút szeretett volna kirobbantani, de ezt még Szilvásynak, kedvenc titokminiszterének sem árulta el. De nem is kellett: a mérhetetlen empátiával bíró Szilvásy tudta, mi a teendője, gyanítható, hogy voltak a téren és a tévészékházat ostromló tömegben emberei, akik ugyan a lelkük mélyén akár egyet is érthettek azzal, hogy Gyurcsány, takarodj, de volt annyi hivatástudatuk, hogy felül tudtak emelkedni saját indulataikon, s végezték a munkájukat, magasabb szakmai színvonalon, mint az áldozatul odadobott, rosszul felszerelt rendőri egységek.
Ha a feltételezésem igaz, s tudnám is igazamat bizonyítani, Szilvásyt – és persze munkáltatóját is – előzetes letartóztatás várná. De ez a társaság nem hülye. Miért vallana önmaga ellen? Ám ez a társaság mégis nagyon hülye, ha nem látja, hogy mocskos ügyeinek áradata fennakadt a jogállamiság szirtjein.”