„Miért nem lehet úgy, hogy:
- «Jó napot kívánok, minket a Magyar Köztársaság Kormánya küldött. Úgy látom, ön a saját vizeletében fekszik, a lábszára fekélyes, ennek a kisfiúnak pedig valószínűleg a mohácsi vészről meg a törtszámokról kéne tanulnia egy fűtött teremben. (...) Bizonyára jogosult valamilyen nyugdíjra, vagy az aktív korúaknak járó ellátásra. Ha pedig esetleg nem magyar állampolgár, akkor felvesszük a kapcsolatot az ön országával, megtudni, hogy miként, milyen együttműködés keretében tudunk segíteni. Itt nem maradhat – de tudunk önnek egy sokkal jobb helyet.» (...)
Mondjuk ki: senkinek nincs olyan jogosítványa, mellyel egy közterületen szükségét végezheti; nincs olyan «hajléktalan Joker-kártya», melyet felmutatva ingyen utazhatok, más célra szánt közterekre beköltözhetek, azokat tönkretehetem, lelakhatom. A törvényeket mindenkinek be kell tartani: a közösségi tulajdon rongálása független attól, hogy az elkövetőnek mi a bejelentett lakcíme. Nincs büntetlenséget garantáló szociális elem garázdaság esetén. (...)
Hogy mekkora gazemberség azonban az új, belügyminisztériumi javaslat, azt nehéz szavakba önteni. Eddig az volt a hajléktalanprobléma elintézési módja, hogy a hatalom egyszerre mondott le arról, hogy ezeket az embereket megmentse, és arról, hogy a többség számára élhetőbb környezetet teremtsen. A hatalom becsukta a szemét, és átlépte a földön fekvőket – mit átlépte, sötétített ablakú Audival zúgott át a kényes részeken, fel a hegyekbe. (...)
A hajléktalanoknak nincs joga a közösség érdekeit sértő módon viselkedni, a közös tulajdonért ők is felelnek, a közösséget elundorító, a várost élhetetlenné tévő magatartással nekik is fel kell hagyni. Ez azonban nem megy segítség és alternatíva nélkül. Nem megy rendőr nélkül, aki fenntartja a rendet az aluljárókban és a tereken, nem megy a gyermekvédelmi hatóságok nélkül, akik észlelik és gondozásba veszik a kéregető, vagy épp a testüket áruló kiskorúakat. Nem megy szociális munkások nélkül, nem megy orvosok nélkül, nem megy a hajléktalanok számára létrehozott segítő intézmények és szolgáltatók nélkül.”