„- Húsz év után ismét főpolgármester-jelöltként indul, bár ezúttal nem a Fidesz, hanem a Szabad Emberek Magyarországért Párt (SZEMA) színeiben. De nemcsak Ön változott, a város is. Mit lát Budapesten, ami fejlődött és mi az, ami nem változott?
- Rengeteg jó dolog történt, de sok kérdésben nem léptünk előre. Továbbra is Budapest az egyik legszemetesebb európai város, sok helyütt kerülgetni kell a kutyapiszkot. Elviselhetetlenül sok az autó, itt gyorsan és határozottan kell lépni. A hajléktalanok ügyét az elmúlt húsz évben sem sikerült megnyugtatóan rendezni. Ezért javasoltuk, hogy a személyi jövedelemadó egy százaléka mellé plusz egy százalékot fel lehessen ajánlani a leginkább megoldatlan kérdések kezelésére. Ilyen a hajléktalanok ügye, a romák integrációja, az egészségügy helyzete, vagy a kollégiumi ellátás. Ezekre a fővárosban is választ kell adni. De meg kell őrizni a főváros kulturális sokszínűségét, az oktatás szabadságát is. (...)
- A főpolgármester-választást sokan már most lefutott meccsnek tartják, de nem ilyen egyértelmű a fővárosi közgyűlés új összetétele...
- Én a főpolgármester-választást sem tartom lefutottnak. Majdnem mindegy, hányan tülekednek a városvezetői posztért. Az a kérdés, Tarlós Istvánnal szemben kinek van olyan programja, elképzelése, ismertsége, illetve potenciális szavazóbázisa, aki fel tudja venni a kesztyűt. Mindegy, hogy ő is a sokszínűségről, a kultúra fontosságáról vagy a nyitottságról beszél, mert némi hitelesség szükségeltetik ahhoz, hogy egy ember szájából egy mondat jól is hangozzék. Budapestnek a közigazgatásban jártas, az önkormányzati rendszert ismerő, az egészségügyhöz és a gazdasághoz is értő főpolgármesterre van szüksége. Ami pedig a közgyűlést illeti, talán az egyetlen hely lehet az országban, ahol a Fidesznek nem lesz többsége. Nem hagyhatjuk győzni a jobboldalt, mert akkor több fontos dolog is veszélybe kerülne Budapesten. A sokszínűség nem csak az itt lakó emberek és nézetek, gondolkodásmódok szempontjából, hanem kulturális értelemben is az egyik legkomolyabb értéke Budapestnek és ezzel együtt az országnak. A liberalizmus pedig soha nem jelentette a rendetlenséget, hanem azt: mindig odáig terjed a szabadságunk, amíg a másikét nem sértjük meg.”