„Uborkaszezonban kicsit komcsizzunk, mozgassuk a jogalkalmazókat, meg a sajtót! Csámcsogjunk egy kicsit rég nem hallott neveken, rázzuk át az öreg bolsit, aztán hüledezzünk azon, hogy miket is gondol! Ez van nekünk a múlttal való szembenézés helyett, Biszku-ügy van, ezzel elégíttetik ki a rendszerváltás elsikkasztását beszopó közvélemény. Szánalmas és felesleges hajcihőt okozott Biszku Béla, a diktatúra prominens képviselője, amikor besétált az egyik televízió stúdiójába. Oda azért hívták, mert előzőleg még jól átverték újságírónak álcázott lények, mert valahogy csak ki kellett szedni belőle, amit úgyis tudtunk. Ő persze csak elmondta, amihez egész életében valószínűleg ragaszkodhatott, élete végéig hű elvtársa maradt a kommunista rendszernek. A szélsőjobboldali képviselők valamelyike - nyilván egy másik diktatúra eszméinek közeléből - pedig úgy gondolta, itt az idő a múlt veszélyes maradványaival való leszámolásra, és feljelentette az új Btk. tényállás segítségével, amely a kommunista rendszer bizonyos bűneinek tagadását vagy jelentéktelen színben való feltüntetését is büntetni rendeli a Fidesz jóvoltából. A véleménynyilvánítás szabadságának nagyobb dicsőségére. Mondott törvény annyira vacak, hogy még az is előfordulhat, hogy vádemelésre kerül sor. De már eddig is sikeres volt az eredeti provokáció: kiugratták a nyulat a bokorból, megtudtuk, hogy a régi rendszernek a rendszerváltás óta egyébként teljesen passzív tagjai nem tanultak hibáikból, még mindig kommunisták.
Ez az az ügy, amely bizonyosan nem vezet sehova, illetve az 1989 előtti korszakok értelmezéséhez, a társadalmi szembenézéshez nem járul hozzá. Csak azoknak van hasznuk belőle, akik még egy kicsit komcsiznának, miután kiverekedték magukat a Kossuth téri kocsmában.”