Törökország és a zsidók

Nem is lett volna menekült probléma, ha...a vezetőik nem uszították volna a részben ott élő, részben a betelepülő zsidóság teremtette munkalehetőség miatt bevándorló népességet. "A palesztin arab vezetők, akik korántsem voltak a cionista agresszió szerencsétlen áldozatai, már az 1920-as évektől kezdve, saját híveik akaratával szembehelyezkedve, könyörtelen kampányt indítottak, hogy lehetetlenné tegyék a zsidó nemzeti újjászületést. Mindez abban az erőszakos törekvésben csúcsosodott ki, mellyel megkísérelték megakadályozni az ENSZ 1947. november 29-i határozatának végrehajtását. Ennek értelmében két államot alapítottak volna Palesztinában. Ha ezek az arab vezetők, és a környező államokban élő társaik elfogadták volna az ENSZ határozatát, elkerülhető lett volna a háború és az áttelepítések. A cionista mozgalom mindig is hajlott arra, hogy a jövendő zsidó államban elfogadja egy jelentős arab kisebbség létét, amely egyenlő feltételekkel venne részt „az ország társadalmi életében, annak minden területén”. Ezek Zeév Zsabotinszki szavai, aki a cionista mozgalom egyik ágának, a mai Likud párt elődjének alapítója volt. David Ben Gurion, aki hamarosan Izrael első miniszterelnöke lett, így érvelt 1947 decemberében: Ha az arab polgárok otthon érzik magukat államunkban (…) ha az állam őszintén és elszántan fogja őket segíteni abban, hogy elérjék azt a gazdasági, szociális és kulturális színvonalat, melyen a zsidó közösség áll, akkor az arabok bizalmatlansága alábbhagy, és így hidat építhetünk egy semita, zsidó-arab szövegséghez.” A fentieket látva nem nehéz elképzelni, hogy a palesztinok többsége nem örült a mufti vezette Arab Higher Committe (AHC), a palesztin arabok valódi „kormánya” erőszakos kísérleteinek, hogy aláássák az ENSZ felosztási határozatát. A palesztin átlagpolgárok csendesen szembeszegültek a felső vezetés politikájával. Ismail Safwat iraki tábornok, az Arab Felszabadítási Hadsereg (ALA – a függetlenség kikiáltását megelőző hónapokban ez volt a legerősebb arab fegyveres csoport) főparancsnoka megerősítette Ben Gurion elemzését. Safwat panaszkodott, hogy az ALA ötezer önkéntes katonájából csak nyolcszáz palesztin, és közülük is a legtöbb dezertált a kiképzés befejezése előtt, vagy közvetlenül utána. A legtöbb korabeli megfigyelő hasonló megállapításra jutott a harcok végzetes hat hónapja alatt. Ez idő alatt bekövetkezett a palesztin arab társadalom teljes szétesése, de sehol sem találunk arra vonatkozó feljegyzést, hogy a zsidók szisztematikusan igyekeztek volna megfosztani jogaiktól az arabokat. http://www.szombat.org/1948+izrael+es+a+palesztinok+–+az+igaz+tortenet.html http://www.szombat.org/a+palesztin+menekult-problema+keletkezese.html

Pelle úr meg aggódjon már egy kicsit azért, hogy nemzetközi sajtóban ne nyerjenek teret az Orbánt fasisztázó a JOBBIK-ot pedig náció kifejezések, mert ezek nagyobb hazugságok mint a gázakoncentrációzás és palokausztozás!

Továbbá: zÖldségtermesztő rendszereket, üvegházakat hagytak ott (volt is emiatt Izraelben némi telepes tüntetés). A hatalmat véres harcokkal kierőszakoló Hamász első dolga volt, hogy ezeket egytől-egyig felrobbantotta, hogy növelje a lakosság kiszolgáltatottságát. EzeK a tények, a többi duma.

Gázában a zsidók korábban megpróbáltak normális életkörülményeket biztosítani... Az izraeli megszállás alatt Gáza nem hogy segélyekre nem szorult, hanem a világ 5 leggyorsabban fejlődő övezetéhez tartozott..Az öregek közül sokan visszasírják azokat az időket. Ez tény. Ahogyan az is, hogy a kivonuláskor arról szólt a történet, hogy "lássuk, mire mennek a pal.cigók, ha saját maguk veszik kezükbe a sorsukat!"....Nos, ..."megmutatták!!"... Amúgy, addig, amíg nem akartak túl sokan idő előtt "allahhoz" sietni, addig normálisan járhattak át izraelbe is dolgozni. Nem 2 dollárért. A pal.ok csak maguknak "köszönhetik" a nyomorukat. Lövöldözni könyebb, mint ujáépíteni a zsidók által hátrahagyott házakat, kerteket.