„»Barátaim, ez egy szegény ország!« – még mindig a fülünkbe csöng Bokros Lajos mondata, amit a pénzügyminisztérium előtt a tandíj ellen tüntető egyetemistáknak mondott jó tizenöt éve. Minden idők egyik legőszintébb magyarpolitikusi szereplése volt, egyébként talán az őszödi Gyurcsány lehet még versenyben, igaz, neki az volt az egyetlen őszinte pillanata kábé. Sok víz lefolyt azóta, a tüntető egyetemisták vezetői néhány év múlva kormánypozíciókat kaptak, utódaik szélsőjobboldali pártot alapítottak, Bokros pedig bohócként végezte egy kétes erkölcsi és elmeállapotú pártban. (...)
Mindennap eszembe jut ez a Bokrosmondat, amikor az asztalomon landol egy újabb vastag boríték, benne egy újabb minisztérium, hivatal, országos hatáskörű szerv, kulturális intézmény, terméktanács, kamara, alapítvány színes-szagos brosúrája, kötete, albuma, ezergrammos műnyomón, hatalmas színes képekkel, darabja több ezer forintos költségen, közbeszereztetve, megpályáztatva, haverilag rásegítve, lenyúlva, megumbuldázva, és nyilván nem egy vagy kettő készült, kiment minden szerkesztőségbe, ezernyi rokon szervnek, külképviseletnek, kit tudja még, hová, olvasatlanul hajítódik a szemétbe mind.”