Politikai pornó

„Az Orbán-fóbia politikai ethoszáról korántsem mondunk újat, ha megállapítjuk: ezek a frontharcosok úgy vélik, Orbán Viktorral szemben minden eszköz megengedett. Ilyen szabad prédának tekintették vezető ellenzéki politikusként, s méginkább annak tekintik, mióta újfent hatalomra került. Legfőbb bűne a siker, az, hogy a legreménytelenebbnek tetsző szituációból is sikerült visszatérnie. Mivel vert helyzetében is ab ovo a demokrácia esküdt ellenségeként igyekeztek beállítani, a győztes pozíciójába kerülve logikusan ennek a makacs jóslatnak a bekövetkeztét vizionálják. A tények kevéssé számítanak.

Már akkor is az Orbán-kormányt támadták igen vehemensen, amikor az még hivatalba sem lépett. Az sem számít, vajon Orbán a szükséges átalakításokat – amelyekre a kétharmados parlamenti arány nemcsak feljogosítja, hanem szinte fel is szólítja – törvényesen, alkotmányosan bonyolítja-e le. Persze nehéz lehet megemészteni, hogy ez a változásigény magát az alkotmányváltoztatást is képes kikényszeríteni – ez azonban a demokratikus játékszabályok része: adott esetben más is élhet, illetve élhetett volna vele, aki kétharmadot szerez. Orbántól épp a politikai tér átalakítását várták a választók, mert azt tapasztalták, hogy a korábbi tér nem kielégítő – de azt is óhajtották, hogy ez az átalakítás a demokratikus kereteken belül történjen. A szándékosan félreértett forradalmi frazeológia ezt a helyzetet hivatott érzékeltetni: forradalmi jelentőségű változások, de nem (fegyveres) forradalom útján.”