Pár év megkövült ideiglenesség

„Az uniós intézményekben csatasorba álló honfitársak Brüsszelt az egyik legjelentősebb külföldi magyar kolóniává tették. Szingliként vagy kiscsaláddal, sok száz fiatal lepte el a Schuman tér környékét. A populáció duzzadását magyar fuvarcég, magyar fodrász és amatőr színház is jelzi. A Brüsszelben landoló honfitársak egy olyan városban találják magukat, amely inkább nemzetközi, mint belga. Találkozz egy flamanddal, vagy vallonnal, két percen belül elmondja majd, hogy Brüsszelnek semmi köze az igazi Belgiumhoz. A város képét az uniós intézmények és a változó lendülettel érkező bevándorló tömegek formálják a leginkább, így az egységes is arculat hiányzik. Ha mindenképp szeretnénk megismerni Belgiumot, nézelődjünk inkább egy vidéki városban, mint az Atomium környékén.

A brüsszeli városvezetés nagyobb dicsőségére váljék, hogy lelkesen gondozza a közparkokat. A népligeti rettegdével ellentétben itt bármelyik parkba tervezhetünk kutyás, barátnős, kisgyerkőcös, vagy egyéb pokrócos programot. Ezzel szemben az egyéb közterületeken fájó a fák és egyéb zöldségek hiánya, mintha nem is lenne rá igény. Öblös pirospont azonban, hogy a nemzetközi delegációk útvonala mentén nem zárják le fél órára az utakat. Két szapora sípszóval operáló motoros rendőr is képes biztosítani a nagyon fontos emberek útját. (A szirénások egyébként a gyalogosokat és a cangásokat is kiemelten védik, engem is üldöztek már kék fénnyel egy túl intenzív - egyébként ártalmatlan - jobbkanyar miatt.)”