Megszűnő magánélet = MENŐ

„Ritkán részese az ember forradalomnak, az meg még ritkább, hogy észre is vegye, éppen egy forradalom közepén ücsörög. Az 1956 után születetteknek nem is nagyon volt része ilyesmiben Magyarországon. Legalábbis látszólag. Mert valójában az a helyzet, hogy aki használja az internetet, az éppen most is részt vesz egyben. (...) Olyan forradalmi dolog, hogy ez a cikk képernyőn van és nem papíron? Vagy hogy a Youtube-on váltogat az ember videóklipek közt unott fejjel, és nem egy távirányítót nyomkod? Vagy hogy egy időrendbe rendezett blogon közli a világgal a gondolatait, nem egy szimpla honlapon? Nem, és nem csak most sem, hanem felbukkanásukkor sem volt az.

Mivel komplett baráti társaságok élete csúszik át az internetre, a valós találkozásoknál már nincs is miről beszélgetni, úgyis mindenki mindent tud a Facebookról meg a mikroblogokról. Fura? Sokszor ijesztő? Kényelmetlen? Hát persze, hogy az. A forradalmak általában ilyenek. És azt sem árt tudni, hogy ennek a forradalomnak is lesznek nyertesei – leginkább azok, akik a többieknél okosabban kezelik a saját magukról közszemlére kerülő információkat, és jól tudják felhasználni azt, amit az ügyetlenebbje közöl magáról. Addig mindenki élvezze a részvételt a forradalomban, a (még sokkal online-abb) unokáknak meg majd lehet mesélni, hogy micsoda kalandok voltak.”