Lelepleződés

„Beszéljünk világosan. A nagy lelepleződés abban áll, hogy az egész komprádorburzsoáziát átható megdöbbenésben, a szószólóik ijedt kikotyogásaiban, a demokráciasiratásban, a jogállamsiratásban, az ”Orbán teljhatalom” bősz, eszement, előre vetítésében, a méltatlankodásban és a követelésekben, a segélyhívásokban hirtelenül és félreérthetetlenül kifejeződött, hogy mit siratnak: az 1945 óta tartó folyamatos hatalmat. Benne természetesen ezt az elmúlt húsz évet is, amelyben a hatalmat soha nem adták ki, még a Fidesz előző kormányzása idején sem, az Antall-kormány idején pedig éppenséggel újrateremtették.

Most derül ki: a lényegi hatalom, az osztás és irányítás, a privilegizálás, a vagyonszerzés és átörökítés, a képzés és a felső rétegbe emelkedés javai, lehetőségei, a társadalom titkos ellenőrzésének rendszere, hullámozva, és hol durvábbá válva, hol engedékenyebbé szelídülve, mindig a moszkovita négyek köré odaálló, és dinasztiákat magából kitermelő réteg kezében volt, beleértve az utolsó húsz évet is – és, hogy a demokrácia voltaképpen most teremtődött meg. Most indul kétharmados többsége ellenére, kalandos és veszélyes útjára. Ez a nagy lelepleződés, hogy most, amikor megteremtődik a többség demokráciája, ők most kiáltanak jogállamért és sápítoznak a demokrácia elvesztésén.

A nagy lelepleződés az, hogy az elférgesedett jogállam csak nekik volt jogállam, a demokrácia csak nekik volt paraván, amely mögött a hatalmat kíméletlenül gyakorolhatták és a múlt csak az övék volt, hogy a jövő is mindenestül az övék lehessen.

Egy here réteg, egy minden idegen érdeket kiszolgálni képes gyarmati burzsoázia a bankadóval és az IMF vállvonásával elveszti privilégiumait. Egyelőre még csupán szimbolikusan, mert a valóságos elvesztéshez idő kell és új káderek, amelyeket ki kell képezni. De a szimbolikus elvesztés sokszor jobban fáj, mint a valóságos. Most fájdalmukban ordítanak a gyarmattartó burzsoázia Bauerjai, Nyergesei, Halmaijai. Temetik a demokráciát és a jogállamot, mert egy réteg elvesztette a privilégiumait. De hát – kérdezzük – a polgárság feltörésekor, a kapitalizmus kialakulásakor nem ez, és nem így történt? Amikor az arisztokrácia és a klérus vesztette el a privilégiumait? És akkor, nem sokkal véresebben történt? Eddig kit akasztottak fel itt? Csak tán nem az a jogállam vége, hogy egyes rablókat tüzetes nyomozás után vád alá helyeznek?”