„Úgy szaporodnak a fesztiválok az országban, mint eső után a tyúkgomba; persze nem mindegy, hogy a fókuszban a töki pompos vagy José Cura van-e, tény, hogy az év 365 napjára jut valamilyen rendezvény. Ennek szívből örülünk, hiszen a sajnos állandóan zárójelbe tett kultúra élteti a nemzetet, de azért érdemes lenne tisztázni bizonyos kérdéseket. Például, hogy mitől fesztivál egy fesztivál, s ha már a szervezők annak nevezik, vállalnak-e bizonyos garanciákat? S épp így, a szaktárca biztosítja-e az egészséges – akár évekre szóló – tervezés-szervezés lehetőségét?
Nem ártana felszámolni a kulturális élet dzsungelharcosait, a dísz-undergroundokat, a kódorgó fantomfesztiválokat, a focicsapatnyi látogatószámot vonzó »nagyrendezvényeket«, valamint a kultúrünnepnek álcázott össznépi berúgásokat, amelyek a teljes paletta megítélésén rontanak. Olvasom az egyik hírportálon, hogy »az igazi fesztiválozó célja a lealjasodás«. Látjátok, feleim, szümtükkel, mik vogymuk: ha ez igaz, betyár egy kultúrnép.”