Fesztiválozók

„A szabadságnak ára van. A szabadosságnak meg még nagyobb. Aki nem ismeri a mértéket, az könnyen felakadhat egy útjába eső drótkerítésen, ahonnan aztán se té, se tova. A szabadság fogsággá válhat, a dáridózóból fogoly lesz, s a fogságból csak úgy szabadulhat, ha megkönyörülnek rajta.

S hát a szabadság egyik brutális jelképe a versenyautók száguldása. A győzelem iránti vágy néhány versengőt arra csábít, hogy a gép és a saját erején túl kockáztasson, s bár a Forma–1 törekszik arra, hogy minél kisebb legyen a kockázat, a sebesség és a véletlenek összjátéka során előfordulhat, hogy elismételhetjük a régi igazságot, miszerint a katasztrófa előtt egy perccel még semmi baj nem volt.

(A budapesti, pontosabban mogyoródi verseny is tegnap ért véget, a futamról és eredményéről sportrovatunkban olvashatnak hangulatos beszámolót.) Nem katasztrófa, csak idétlen vicc, hogy Bernie apó az Index videója szerint meg szerette volna nézni a Szent Korona alján, nincs-e ott a kínai áruk származási helyére utaló felirat. Szerencsétlen Schmitt Pál diplomatához illő nyugalommal fogadta a tréfát, ám nem csodálnám, ha néhány honfitársamban elcsitulna, lekókadna az Ecclestone úr iránti feltétlen tisztelet.

Pedig nem ő a hibás, ő csak következmény. Okozói azok, akik szerte a világban komolytalankodnak a nemzeti jelképeinken, ők a mi délceg liberálisaink, akik szabadon gyalázkodhatnak egy szabad ország ereklyéin, akik számára a Szent Korona nem szent, a Szent Jobbról nem Szent István jut eszükbe, hanem valamely kórház baleseti osztályának veszélyes hulladéka.”