Erdély „Jobbik” énje: törésvonal-import?

„Milyen célkitűzésekkel importálja saját magát a magyar szélsőjobb Erdélybe? Vajon csak feltöltődni járnak a Jobbikhoz közel álló személyek, ahogy azt Vona Gábor 2008-as személyes vallomása sugallhatja, vagy többről is szó van. Két magyarázati lehetőség is adódik.

Egyrészt, kétségtelen, hogy az erdélyi kapcsolat legitimációs bázisként működik a párt számára. Minden valamire való magyar nemzeti mozgalomnak kapcsolatokat kell ápolni a határon túli kisebbséggel, hisz ez bizonyítja a mozgalom valódi nemzeti jellegét. Erdély pedig nagyon fontos szerepet tölt be a magyarság nemzeti mítoszkészletében. Maga Vona Gábor nyilatkozta a 2008-as EMI-tábor alkalmával, hogy a magyarság szíve Erdélyben dobog - tudósított akkor az Erdély.ma. Következésképpen a hídfőépítés alapvető hitelességi kérdés az alakulat számára. Enélkül még ők maguk sem hinnék el, hogy igazán „nemzetiek”.

Egy második értelmezési vonal szerint a Jobbik fel próbál készülni arra az esetre, ha a határon túli magyarok is magyarországi szavazati joghoz jutnának. Jelen állás szerint a kettős állampolgárságról szóló törvény nem ad automatikus szavazati jogot, ám ez a helyzet a jövőben változhat. Erre engednek következtetni Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes megszólalásai is. A Krónikának adott interjújában kijelentette, hogy a választójogi törvényhez a közeljövőben hozzá fognak nyúlni, és lehet, hogy olyan technikai megoldást keresnek, mely lehetővé teszi a szavazást azon magyar állampolgároknak is, akik nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel. Ebben az esetben a Jobbiknak létfontosságú lehet, hogy megfelelő szálakkal rendelkezzen Erdélyben.

Az erdélyi magyarság viszonya e jelenséghez igen vitatott. Meghatározó a koherens hozzáállás és a különbségtétel hiánya. Sok esetben a szélsőjobb képviselői ugyanabban a fogadtatásban részesülnek, mint a mérsékelt jobboldal képviselői. Ugyanolyan nemzeti indíttatású közszereplőknek tekintik őket, mint mondjuk a szintén gyakran Erdélybe járó FIDESZ tagokat. Az erdélyi közönség nagy része még nem vette tudomásul, hogy – ha olykor vékony is – létezik határ egyszerű nemzeti érzelem és idegengyűlölet között, demokratikus nacionalizmus és egy valamikori gyilkos ideológia között.”