De ki az a „piac”?

„Akinek kedves az élete, az igyekszik mindent megtenni, hogy döntései találkozzanak a »piac« ítéletével. Érdekes, húsz évvel ezelőtt az »lett mondva«, hogy Magyarország szabad és független ország, ahol a hatalom a népé, s a nép a hatalmát a nyugatias demokrácia intézményein keresztül gyakorolja.

A »piacok« korlátlan és ellenőrizetlen hatalomgyakorlásáról szó sem esett. Különös módon a »piac« korlátlan uralmát ez nem nagyon zavarta, ráadásul a maga részéről üdvözölte ennek a rendszernek az áprilisi választásokon lezajlott megdöntését is. Pedig támogatása nélkül a húsz éve regnáló rendszer húsz percig sem állhatott volna fenn. De hát ki ez a titokzatos »piac«, aki – függetlenül attól, hogy valami a magyar nép és annak kormányai-parlamentjei szerint jó vagy rossz – ítél mindenek felett? Azt már csak halkan merjük megkérdezni: ki, mikor hatalmazta fel ezt a bizonyos »piacot«, hogy élet és halál ura legyen? (...)

Nos, erről az »önszabályozó« képességről az iszonyatos károkat és szenvedést okozó globális válságörvénylések kapcsán sok érdekes részletet lehetne megvitatni, ha… ha volna kivel. De nincs! Mert, hogy a »piac« elérhetetlen potenciális vitapartnerei számára. Mi több, kapaszkodjon meg a nyájas olvasó, a »piac« valójában nincs is! Csak a gyűlöletbeszélők, az összeesküvésekben hívő elmebetegek, rasszisták, fasiszták, kommunisták terjesztik létezésének tévképzetét. Hiszen ha létezne, és – mint azt állandóan halljuk – »ő« határozna meg mindent a világon, akkor, mivel becsületességéhez nem férhet kétség, vállalná is döntései következményét. De, hát ugye, mivel nincs, így csak ítélni, dönteni és büntetni tud, felelősséget vállalni, fájdalom, azt nem, hiszen »ő« nincs! Legfeljebb az elmeháborodottak sötét képzeletében. De azoknak meg rövidesen úgyis annyi!”