Cselekvőképes „kétharmad”

„Semmiképpen sem csorbítja a demokráciát, ha a mélyreható változások ígéretével kormányra kerülő erő határozottan, gátlások nélkül élni kíván példátlan választói felhatalmazásával. És ideje leszámolni egy mítosszal: az 1994-ben szintén kétharmadot szerzett balliberális koalíció nem valamiféle önmérséklet, hanem belső megosztottsága okán nem forgatta fel az alkotmányos rendszert. Most azonban akcióképes alkotmányozó tömb jött létre az új parlamentben, amelynek van vitathatatlan tekintélyű vezetője is.

Amit most a politikai küzdőterén látunk, nem rendszervisszaváltás, a pártállam feltámasztása, hanem az áprilisi választások többé-kevésbé előre látható következménye. A konzervatívok tudják csak igazán, hogy a nyilvánvalóan rosszat is lehet még rosszabbal felváltani, s hogy a változás, a haladás önmagában nem erény. Ezen az alapon lenne érdemes bírálni is az új kormány intézkedéseit. Nem hiszem, hogy kívánságom nyitott fülekre lel meghatározó ellenzéki körökben, mégis leírom: a jobboldali diktatúrától való, a nemzetközi sajtóban is visszhangzó rettegést, a demokráciakártyát jó lenne kivenni a pakliból. Talán érthető, ha az iszonyatos örökséggel küzdő, az ország pénzügyi-gazdasági szuverenitásának helyreállításán dolgozó Orbán-kormány gesztuspolitika helyett inkább stabil hátországot kíván magának teremteni.”