Búcsú Sólyom Lászlótól

„Az, hogy Sólyom László Fidesz-közeli elnök volt, nem kérdés. Vakondokos megválasztásának körülményei alkotmányellenesen voltak, de ettől még lehetett volna jó első ember a köztársaságban. Amikor úgy érezte, ütnie kell a hivatalban levő Gyurcsány-kormányt, sosem volt rest: valami rejtélyes morális felsőbbrendűség jegyében le akarta mondatni a miniszterelnököt, olyan tömeg élén menetelt, amely Dunába akarta lőni hazája kormányfőjét. Súlyosan késlekedett a romagyilkosságok elítélésekor, hetek teltek el, mire ellenérzéseit fejezte ki a törvénytelen orbáni kordonbontás miatt. Nem fogott kezet kitüntetettekkel, Horn Gyula, bár szerepe volt a német újraegyesítésben, ezért nemzetközi elismeréseket kapott, volt kormányfő és külügyminiszter, nem kapta meg azt a magyar kitüntetést, amit Boross Péter megkapott... (...)

Búcsúja dicstelen lett. Maradt volna, de az ember, akinek győzelméért drukkolt, nem kért belőle. Állítólag azért, mert tartottak tőle, az ő törvényeiket is visszaküldte volna a »makacs és öntörvényű« Sólyom László. Nos, ebből annyi történt meg, hogy néhányat visszaküldött a Háznak, majd nem történt semmi. Eközben Sólyom az utolsó hónapjaiban végignézte az általa is kiharcolt rendszerváltás tönkretételét, az általa is kiharcolt alkotmány szétverését. És nem tette ellene semmit. Nem emlékeztette a Fideszt a kampányban tett ígéreteire, hogy az mind hazugság volt. Ennyit a morálról.
A vállalhatatlan Orbán-bulla, a Nenyi, vagy a redőrgyilkosság kapcsán - ez lenne a két hét alatt helyretett közbiztonság? - Sólyom Lászlónak az utóbbi hetekben beszélnie kellett volna a demokrácia és az alkotmány fontosságáról, ha már mást nem is tehetett. Mégsem így cselekedett és ezt a bűnt már nagyon nehéz lesz lemosni magáról.”