„A pénzügyi válság tetőzésekor a bankok a kedvezőtlen nemzetközi helyzetre hivatkozva kivétel nélkül megemelték a devizahitelek kamatait, s most, hogy az akkori mutatók javultak, csupán egyetlen bank vállalta azonnal, hogy mérsékli az adósok terheit, és a nagy csinnadrattával beharangozott banki etikai kódexnek megfelelően jár el. A valóság tehát úgy fest, hogy hiába jutnak kedvezőbb feltételekkel svájci valutához vagy euróhoz a bankok, az eladósodott ügyfelek ebből sajnos mit sem éreznek. Anno nagyon könnyen lehetett frankalapú kölcsönökhöz jutni, amelyek kedvezőbb feltételeket ígértek a forinthitelekhez képest, viszont cserébe az árfolyamból adódó kockázatot ráterhelték a hitelt felvevőkre!
A bankok hitelezési gyakorlata ebben a formában igazán szép nyereséggel kecsegtető üzlet hazánkban: nincs árfolyamkockázat sem, a befolyó-behajtott kamatokkal növelt forintösszegből a bank kényelmesen kifizetheti az általa futtatott hitelt. Az elúszott lakás vagy a derékba tört élet miatt fájjon a »gondatlan« hitelfelvevő feje: mert hát a bank idejekorán felhívta a kockázatokra a figyelmet. (...)
Maga az elnök, Szász Károly lapunknak úgy nyilatkozott, hogy azokat a kisvállalkozásokat és magánszemélyeket kívánják intézkedéseikkel védeni, amelyeknek és akiknek nincsenek meg azok a képességeik, hogy az árfolyam alakulását előre prognosztizálják, különböző összehasonlításokkal rendelkezzenek, és kiszámíthassák a legkedvezőbb árfolyam alakulását. Emellett most folyik az a harminc intézményt érintő vizsgálatuk, amelyben áttekintik, hogy a bankok, pénzügyi vállalkozások az elmúlt időszakban a magatartási kódexben előírt külső okok nyomán, miképp változtatták vagy éppen nem módosították a hitelkamatokat.”