„Az autópálya díjakról szóló jogszabály megalkotóinál ugyanis az elemiben tanultaktól eltérő időszámítás járja, náluk egy nap ad absurdum, akár egy perc is lehet, ha a matricát éjfél előtt veszik éppen ennyivel.
Jóllehet, közismerten mindig is azok mentek jogásznak, akik a matekkal hadilábon álltak, na de a törtekkel való számolásról azért még nekik is kellett hallaniuk. Különösen, ha ráadásként olyan csúcstechnika áll rendelkezésükre, amely még koromsötét éjszaka is képes leolvasni a rendszámot, akár - miként azt megtörtént eset bizonyítja - az autómentő platóján szállított roncsról is.
Z, ha szamárnak szamár is, naivnak azért annyira mégsem naiv, hogy ne lássa, itt valójában szimpla hatalmi arroganciáról, erőből történő pénzbeszedésről és nem holmi számtani ismerethiányról van szó. Ráadásul a büntetés kiszabásánál, viszonylag frissen született jogállamiságunk nagyobb dicsőségére, a körülmények mérlegelésének, ami amúgy még egy anyagyilkosnak kijár, nincs helye (pl. a fizetős szakaszra történő feltévedés, majd onnan a lehető legközelebbi alkalommal történő távozás esete) sőt, a menet közben vásárolt jegy sem érvényes visszamenőlegesen még egyetlen perccel sem.”