„De bármilyen meglepő, most valójában nem a Fidesz-kabinetről és az ellenzék intellektuális alulszocializáltságáról akartam (anti)ódákat zengeni. Épp ellenkezőleg. Van ugyanis egy komoly veszély, ami fenyegetheti az új kormányzat és a mögötte álló pártok hitelességét (ugye az elmúlt 4 évben megtanultuk, hogy a hitelesség a politikában nagy kincs). Fentiekben kitárgyaltam az elmúlt évek sikereit, és jeleztem, hogy október 3-án újra narancsba borulhat az ország. A Fidesz-KDNP népszerűségének és az önkormányzati választási rendszer módosításának köszönhetően várhatóan olyan ritka lesz az ellenzéki vezetésű település vagy ellenzéki pártok által dominált képviselő testület, mint Schmuck Andor jelenléte Schobert Norbi tornáin (azért hozom ezt a hasonlatot, mert egyszer már volt példa utóbbira).
A hosszúra nyúlt népszerűségnek, a "mindenkit befogadunk" (vö. "a nemzeti centrum mindenki felé nyitott és szabad közösség, csak az nem tartozik bele, aki nem akar a része lenni") politikájának azonban van egy reális hátulütője, ami először nem is "kívülről", a társadalmi támogatottság oldaláról jelentkezik. Hanem belülről: a szervezet belső életében üti fel először fejét. A sulis csajok által körberajongott focicsapat-kapitány nyilvánosan meghirdetett bulijára - "srácok, party ma este nálam, jöjjön mindenki!" - ugyanis az is elmegy, akit valójában nem nagyon hívtak. Először jófejkedik, spanol, hoz mindenkinek egy-egy italt. De aztán elkezdi önmagát adni, hülyeségeket beszél, hülyeségeket csinál, majd abba belerángatja a többieket, végül elcseszi az egész bulit. Ráismernek, ugye? Igen, Hagyó Miklósról van szó.
Elismerem, a párhuzam nem minden elemében stimmel - az MSZP bulijában vélhetően sokan csináltak még hülyeségeket -, de remélem érthető. Amikor a szocialista párt vonzó karrierlehetőség volt, és nem örvendett olyan fokú társadalmi közutálatnak, mint manapság, akkor százával, ezrével özönlötték el szerencselovagok, akiknek értelemszerűen semmiféle politikai értékpreferenciája nem volt, csak érezték a konjunktúrát.”