A baloldal válságáról

„A létező baloldal bukása után nehezen megválaszolható kérdés, hogy mikor lesz hazánkban egy hiteles, nem volt kommunistákból álló és nem posztkommunista jellegű és eredetű baloldali párt. Képes-e egy új formáció végleg szakítani a késői kádárizmussal, annak szellemiségével és fennmaradt struktúráival? Mikor néznek szembe végre a múlttal? Skrabski Fruzsina és Novák Tamás Biszku Béláról (Bűn és büntetlenség) forgatott filmje kapcsán itt lett volna az alkalom, hogy a ma szocialistái látványosan elhatárolódjanak a véres kommunista diktatúrától, illetve annak egyik vezetőjétől. Vitányi Iván szerint a parlament kulturális bizottságának nem feladata Biszku történelmi szerepének a megítélése. Hiller István történész, volt miniszter jobbnak látta, ha távol marad. Úgy tűnik, az MSZP-nek még ma is megoldhatatlan feladat szembenézni a Biszku Bélák, Pap Jánosok, Czinege Lajosok, Marosán Györgyök, Apró Antalok és Kádár Jánosok örökségével. Az úgynevezett balliberális értelmiség pedig a Bauer Miklósok, Betlen Oszkárok, Pető Lászlók, Aczél Györgyök, Eörsi Gyulák, Vásárhelyi Miklósok szégyenletes tevékenységét igyekszik végleg elfeledtetni.

Vajon milyen válaszokat kínál majd egy szociáldemokrata párt a XXI. század kérdéseire, kihívásaira? Hogyan viszonyul majd a korábban az SZDSZ-t működtető gazdasági és értelmiségi csoportokhoz? Betöltheti-e az MSZP helyét az SZDSZ-es szellemiségű, ökoszociális, Lehet Más a Politika nevű csoportosulás? A szocialisták új ígéretei mindenesetre arra utalnak, hogy teljesen elszakadtak a valóságtól. Ismét világmegváltó szerepre készülnek: egyszerre hirdetnek modernizációt, teljes foglalkoztatottságot, esélyegyenlőséget, fenntartható fejlődést, a demokrácia védelmét.”