„Új idők köszöntenek az iskolásokra a szeptemberi becsengetéssel. Pontosabban újra régi, szép idők jönnek el. Azok az idők, amikor a hazai oktatásban még elismerték a jó teljesítményt, szankcionálták az iskolakerülést, és egy bizonyos fokú tudásszint eléréséhez kötötték az előrelépést. (...)
Az új kormány nem sokat teketóriázott: azonnal hozzákezdett a romok újjáépítéséhez. A változtatások már az új tanévben életbe lépnek. Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár javaslatára a második évtől kezdve újra meg lehet buktatni azokat a gyerekeket, akik nem sajátították el megfelelően az éves tananyagot. Visszaállítják az osztályozást is, így a szülők az internetről összeollózott, értelmetlen sablonmondatokat tartalmazó szöveges értékelés helyett végre valós képet kaphatnak gyermekük teljesítményéről. (...)
Magyar Bálint mindenható és mindent tudó államférfinak szerette volna láttatni magát, ám reformköntösbe csomagolt ámokfutása szinte mindent romba döntött. Az új kormány felismerte, hogy egyedül a hagyományos módszerek visszaállítása emelheti fel újra a magyar oktatást. Jó lenne, ha végre mindenki belátná: egy jobb jövő megteremtéséhez szükség van a múlt tapasztalataira is.”