Üres Budapest = MENŐ

„A tömeg hiánya, az üres. olvadozó járdák szépsége hétvégén a leginkább szembetűnő. A posztapokaliptikus scifik metropoliszai, amelyekben már csak egy maroknyi ember küzd a hatalmat átvevő növényzettel és mutáns rovarokkal, cseppet sem lenyűgözőbbek, mint a Kálvin tér egy nyári szombaton, délután háromkor. Értelmes életnek nyoma sincs, csak néha húz el egy autó. Mint a viharkor esernyőjüket egymással megosztók, úgy mosolyognak egymásra az emberek, amikor véletlenül mégis szembetalálkozik két, átzzadt hónaljú szerencsétlen.

A látvány és az érzés akkor sem más, ha az ember légkondis autóval járja a kies utcákat. Vagy amikor összeszedi magát, elindul otthonról, a legnépszerűbb szabadtéri szórakozóhelyeket is félig üresen találja, és függetlenül attól, hogy hány sört iszik, ha egyáltalán iszik, még hajnali háromkor, egy helyben ülve is izzad a szélcsendben.

Az embertelen körülmények közt is a nagyvárosban maradók úgy igyekeznek alkalmazkodni a szélsőséges körülményekhez, mint a hatalmas füleket növesztő sivatagi róka. Pihenni csak árnyékos résekbe bújva, nedves törölközőkbe csavarva. Táplálkozni csak görögdinnyét és barackot, és ez az évnek az a pillanata, amikor érdemes végiginni a sarki közért egyébként rémisztőnek tűnő üdítőit is. Szaporodni pedig csak akkor szabad, ha sikerült a lakás összes ventilátorát maximális fokozaton a párzásra kiszemelt pontra irányítani.”