Szükségszerű a számonkérés

„Nem lehet megspórolni a számonkérést, vagy ahogy a kormánypártiak mondják, az elszámoltatást. Egyre több bizonyíték támasztja alá ugyanis, hogy szervezett bűnözői, már-már maffiamódszerekkel folyt a közpénz, illetve a közbeszerzésekhez, állami megrendelésekhez kapcsolódó korrupciós pénzek pártcélokra, illetve magánzsebekbe juttatása. Az egyik harmadvonalbeli, a Zuschlag-ügyben megvádolt szocialista politikus azon kesereg, hogy »sokan egy nagyobb rendszer elemeként önhibájukon kívül keveredtek bele pártfinanszírozási ügyletekbe, ők többet vártak volna az MSZP-től és a párt erős embereitől. Legalább erkölcsi támogatás járt volna nekik, nem pedig álságos elhatárolódás, mert az illegális pénzeket a rosszul működő és pénzhiányos szervezetek működtetésére költötték, nem magáncélra«. A kiskaliberű, kis mutyikba bevont pártkatonák elég nagy vihart kavart botrányokban szoktak megbukni, elterelve ezzel a figyelmet az igazi nagyvadak akár milliárdokat is mozgató gyanús ügyleteiről.

Kérdés, most tényleg lesz-e elég erő az elszámoltatásért felelős kormánybiztos, Papcsák Ferenc csapatában ahhoz, hogy mindenféle politikai és gazdasági háttérérdekekre tekintet nélkül felfejtse és ízekre szaggassa azt az évtizedek alatt sűrűre szőtt hálót, amely hosszú évek óta fojtogatja a mindenkori döntéshozó szerepbe kerülő magyar politikai elitet. Fontos a kormányzat elszántsága, de az olasz maffia ellen is a politikától független igazságszolgáltatás, vizsgálóbírók, ügyészek vették fel eredményesen és hitelesen a harcot.”