„Én soha nem szimpatizáltam a melegfelvonulással. A transzvesztiták jelenléte már eleve aggályos. Értem én, hogy a meleg közösségbe tartozónak tartják magukat, de az extravagáns viselkedésük joggal kelthet visszatetszést az emberekben.
Beszéltem néhány magát homoszexuálisnak valló kollégával, és közöttük szinte senki nem volt, aki támogatta volna a melegfelvonulást, éppen arra hivatkozva, hogy ők ugyanolyan átlagemberek, mint a többi. A harsány viselkedés nem tesz jót senkinek.
Az ellentüntetőkről pedig katasztrofális véleményem van. Utálom őket, ilyen egyszerű. Utálom őket, mert fröcsögnek, mert kerepelnek, mert hangosak, mert dobálnak. Gyűlölöm az erőszak minden formáját. Nem kötelező szeretni a homoszexuálisokat, de egészen addig senkinek sincs joga beléjük kötni, amíg betartják az alapvető normákat. Ebben a tekintetben nem vagyok túl megengedő.
Magyarországot nem tartom felkészültnek arra, hogy az emberek toleráljanak kézen fogva sétáló férfiakat, ne adj Isten olyanokat, akik még meg is csókolják egymást. Én ezt San Fransiscoban láttam, Floridában láttam, de pillanatnyilag nem hiszen, hogy ezt a magyar tolerancia foka elbírná.
Hétvégén MSZP-kongresszus is volt az általános megújulás jegyében. Persze az új arcok között feltűnt Kovács László is, Meg lehet így újulni?
Abban sem vagyok biztos, hogy szükség van az MSZP megújulására, és abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán szükség van a Magyar Szocialista Pártra. Az elmúlt időszak bebizonyította, hogy képtelen egy olyan világos alternatívát állítani a Fidesszel szemben, amely vonzó lehet például a fiatal generációk számára.”