„Az államoknak be kell látniuk, hogy a folyamat visszafordíthatatlan, már csak azért is, mivel a nagyhatalmak lemásolják egymás gyakorlatát: az erősen Koszovó-párti Amerika álláspontján felbuzdulva Oroszország elismerte a Grúziából kivált Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét. Ezzel szemben az erdélyi magyar politikai elitnek és a magyar diplomáciának nem Koszovó államisága, hanem a volt szerbiai tartomány északi részén tömbben élő szerbek autonómiájának megadása mellett kell ütnie a vasat.
Nagyon úgy fest ugyanis, hogy Belgrád és Pristina viszonya végül Kosovska Mitrovica jelenlegi de facto önrendelkezése révén rendeződhet, ami persze hosszú távon szerb fennhatóság alá tartozást jelent majd. Ha pedig a koszovói szerbek megkapják az autonómiát, akkor azt hatványozottan igényelhetik a székelyek is. Ne feledjük, a Szerbiával ápolt jó szomszédság jegyében Magyarországhoz hasonlóan ugyanolyan érdekében áll támogatni ezt az ügyet Romániának is. Amely később már nem állíthatja, hogy a székelyekre nem vonatkozik a koszovói szerb precedens.”