Nem foglalkozunk az országhatárokkal

„– A magyar parlament az első intézkedések között fogadta el a kettős állampolgárságról szóló törvényt. Miért volt ez ilyen sürgős, nem lehetett volna megvárni a szlovák választásokat?

– Egyre inkább meggyőződésem, hogy jó dolog volt a parlament első ülésén elfogadni az állampolgársági törvényt, mert ezzel elkerültük azt, hogy az új szlovák kormány csak a hivatalba lépése után szembesüljön vele. Emellett eleget tettünk egy alapvető választási ígéretünknek. Már korábban jeleztük Szlovákiának, hogy minden vitás kérdésről készek vagyunk tárgyalni. Ezzel kapcsolatban azért érdemes megjegyezni, hogy nagyon régen nem volt ekkora nézetkülönbség a szomszédaink között, mint most, az állampolgársági törvény kapcsán. Romániával, Szerbiával és Horvátországgal is sikerült megértetni, hogy a magyar gondolkodásból hiányzik mindenféle területi megfontolás, nem foglalkozunk határokkal, de sokat szeretnénk foglalkozni az emberek jogaival, nyelvi identitásával, közösségi tudatával. (...)

– Hallani olyan pletykákat, hogy két évre vállalta a külügyminiszteri posztot, hogy levezényelje az ország EU-elnökségét, és utána más megbízatást kapna.

– Ezt a leghatározottabban cáfolom. A külügyminiszteri munkát időbeli korlát nélkül vállaltam, vagyis addig fogom csinálni, ameddig élvezem a kormányfő bizalmát.

– Ha már itt tartunk: valójában ki irányítja a külpolitikát Magyarországon? A külügyminiszter vagy a miniszterelnök?

– Erre a kötelező válasz az lenne, hogy én irányítom a külügyeket, de ez nem így van. Külpolitikája a kormánynak van, a kormány tevékenységét pedig a miniszterelnök irányítja. A mindenkori kormányfő és a külügyminiszter közötti bizalom és egyeztetés tehát kulcskérdés. Mivel a miniszterelnököt 17-18 éve ismerem, nem is kell mindig egyeztetnünk ahhoz, hogy egy-egy kérdésről hasonlóan gondolkozzunk.”