„Az új kormány és parlamenti többségével kapcsolatos kifogások egy jelentős része ideológiai természetű. Nemcsak a jelképes erejű törvényeket (Trianon, kettős állampolgárság), hanem a kormányzat által használt retorikát is kritizálják sokan. Pedig 1990 óta minden kormány megpróbált saját politikai szempontjainak megfelelő nyelvet létrehozni. Egyik kabinet „rendszerváltónak", másik „szakértőnek", a harmadik éppen „polgárinak" nevezte magát. Medgyessy Péter pedig a „nemzeti közép" fogalmának bevezetésével próbálkozott. E nyelvpolitikai-ideológiai határkijelölés most sem maradt el, csak hangsúlyosabbá vált: a kormánytöbbség a korábban nem tapasztalt választási sikerre épít az „alkotmányos forradalom" és a „nemzeti együttműködés" hangsúlyozásával. Kérdés, hogy mindez mennyire egyezik meg a szavazók többségének valóságérzékelésével és sikerül-e koherens egészet alkotni.
Számomra a nemzeti együttműködés rendszere egyelőre nemcsak tisztázatlan, de ellentmondásokkal is terhelt. Például: ha az új rendszer szándékok szerint elvben a legszélesebb konzultációra épít, két - a közbiztonságnak és a gazdaságnak szentelt - alkalom után miért maradtak abba a fontos hivatkozási alapként szolgáló találkozók? Vagy: nem lett volna jobb (és még politikailag is hasznosabb) a választások éjszakáján hangsúlyozott alázat és visszafogottság jegyében az Alkotmánybíróság tagjainak, az Állami Számvevőszék elnökének megválasztásával kevésbé egyértelmű üzenetet küldeni?
Ezek a kritikák azonban a jelek szerint nem rengették meg az új hatalmat, a választók jelentős része érezhetően támogatja a gyorsan és számos területen egyszerre cselekvő kormányzatot."