„– Követelnünk kellene a kormányon a válságkezelő programot?
– Semmiképpen, hiszen két hónapja van hatalmon az Orbán-kormány, amely nem is lehet még birtokában az állapotfelmérésnek. Erre, mint fentebb említettem, a nyár végéig valószínűleg várni kell. (...)
– Néhány szaktárca gőzerővel koncentrál a közelmúlt feltárására, egy működőképes intézményi hálózat kiépítésére. Lát pozitív jeleket?
– A Fellegi Tamás által vezetett, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által hozott, az állami vállalatok konszolidációjáról szóló döntések pozitívak. Ezek gyakorlatias lépések, hiszen a MÁV vagy éppen a Malév rendbetétele, csakúgy mint a Magyar Fejlesztési Bank mögött lévő cégek százmilliárdos mínuszainak rendezése az azonnali döntések kategóriájába tartozik. A hatalmas veszteséget termelő állami vállalatok ugyanis nyelik a költségvetési forrásokat. Pozitív a Vidékfejlesztési Minisztérium koncepciója is, amely a kisvállalkozások megsegítésére irányul. Fontos hazai ágazatok, mint például a hús- és élelmiszeripar, végre nem pusztán levegőhöz juthatnak, hanem termelhetnek is. Ráadásul utóbbi terület nem elsősorban forrásokat igényel, hanem összehangolt cselekvési koncepciót, az államigazgatási és a piaci igények koordinációját. (...)
– Visszatérve hazánk finanszírozására, ősszel ismét jön az IMF–EU delegációja. Addig a tűzzel játszunk?
– Magyarország finanszírozása jelenleg a piacról biztosított, ám szükség van az IMF és az EU demonstratív támogatására. Ez októberben meg is lesz, ha addig elkészül a válságkezelő program, amely – szeretném újból hangsúlyozni – nem a lakossági megszorításokra épülhetne, hanem olyan gazdaságpolitikára, amely például az állami vállalatok veszteségeinek fölszámolását helyezi előtérbe, illetve az állami kiadások lefaragását, esetleg integrálva bizonyos szociálpoli tikával.”