„Gyalázat” – Hont durván beleszállt Tóta W. Árpádba
Az újságíró meglehetősen keresetlen szavakkal ment neki a volt kollégájának.
Jó hogy nem Schmitt Páltól, a másik elvkirálytól várjuk el, hogy trollface-maszkban fogadja a külföldi delegációkat.
„Ici-picit természetesen én is nevettem Hoffmann Rózsán, mert egyrészt nem hiszek abban, hogy indokolt esetben ne lehetne kicsúfolni szerényebb képességű embertársainkat, másrészt pedig mert a tiltakozás különösen viccesen vágott egybe a folyamatosan halasztgatott médiatörvény-módosítgatásokkal. Sajnos nem tartott sokáig a boldogságom, mert eszembe jutott, amikor néhány nappal korábban megírta az internet, hogy meghaltam.(...)
Hoffmann Rózsa azzal védekezett, hogy igenis nagyon sokan elhitték, amit egy viccelődő weboldal írt róla. Ez teljességgel hihetetlennek tűnt addig, amíg nem kezdtek ismerősök érdeklődni a fizikai állapotomról, egyéb ismerősök nem kezdtek egészen vad sztorikat mesélni arról, hogy honnét hallottak sajnálatos elhalálozásomról, és természetesen, mint minden ilyen esetben, drága szüleimet is felhívta néhány barátjuk megkérdezni, hogy tényleg kinyiffant-e elsőszülött fiúgyermekük. A kedvencem pedig az a média világában egyébként jártas haver volt, aki azt ugyan sejtette, hogy talán még életben vagyok, de arra azért nagyon kíváncsi volt, hogy Tóta kolléga miért ír rólam ilyeneket.(...)
A 21. századi értelmes ember ha meglát egy darab információt, akkor megáll, elgondolkodik tíz másodpercre, levonja a következtetéseket, aztán ezek függyvényében megy tovább jobbra vagy balra. A többieknek marad a sötétség, a babona, a digitális középkor, és egy középvezetői pozíció a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.”