Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Mindent összevetve nem látom azt az együttműködési formát, amely hosszú távon, stratégiai és nem taktikai szinten, mindkét párt céljait szolgálhatná.
„Érteni vélem a kölcsönös érdekeket hangsúlyozó érveket, ezek egy része kétségtelenül kiállja a valóság próbáját. A Fidesznek jól jöhet, ha a sokat hangoztatott nemzeti együttműködés nem csupán a kormánypárti oldalra terjed ki, ha időnként demonstrálni tudja, hogy képes más politikai szereplőkkel szót váltani, néha talán még szót érteni is. Orbán Viktor látogatása az LMP-nél ebből a szempontból kifejezetten okos ötletnek nevezhető, mint ahogy az is »lágyíthatja« Fideszt, ha időnként felkarol ellenzéki kezdeményezéseket, érdemben válaszol a túloldalról érkező javaslatokra és kritikákra. Azt sem szabad elfelejteni, hogy lehetnek olyan önkormányzatok – később akár más politikai terek is -, ahol a Fidesznek partnerek után kell néznie, a kormányzó párt számára ebből a szempontból ideális lenne egy olyan párt, amely saját szavazóira tömegesen nem veszélyes (Jobbik), és a vele való együttműködéshez nem kell átírni a korábbi brosúrákat sem (MSZP).
Nem állítom azt sem, hogy az LMP-nek ez a figyelem ne lehetne hasznos: emeli fontosságukat, növeli ismertségüket, hangsúlyozza befolyásukat – csupa olyan dolog, amelyben az új politikai formáció rászorul a támogatásra. Ha Orbán Viktor odaáll Schiffer András mellé, ha Lázár János vitára érdemesnek látja Scheiring Gábort, ezek az események értelemszerűen az ismeretlenebb, a reflektorfényt kevésbé vonzó szereplőknek hozhatnak többet a nyilvánosságban.
Ezek az érvek jogosak, érdemes azonban az ellenérvekre is figyelni. Biztos jó az a Fidesznek, ha a leharcolt, elkopott MSZP helyét egy új, hiteles párt veszi át? Valóban támogatnia, ösztönöznie kell a Fidesznek a baloldalon végbemenő esetleges átalakulást, amelynek végén nem kizárt, hogy egy olyan politikai erő lesz 2014-re az első számú kihívója, amely - a Fidesszel szemben - nem volt része az elmúlt két évtized politikájának, és lényegesen autentikusabban beszélhetne »zavaros« évtizedekről? S ha valóban a váltópárti pozíció elfoglalása az LMP célja, és nem szeretne beleragadni az »őfelsége ellenzéke« kényelmes, de langyos szerepébe, akkor vajon okosan teszi-e, ha elfogadja a Fidesz baráti jobbját, ha engedi, hogy az a látszat keletkezzen, hogy a rá adott szavazat valójában nem jelenti a másik oldal gyengítését, választási esélyeinek csökkenését? Egy ilyen helyzetben miért választanák az LMP-t azok a volt szocialista és szabad demokrata szavazók, akik most már hagyományosan Orbán Viktor ellen (is) voksolnak?”