Facebook: az online agora bája

„A polgári körök fegyelmezettebb (és relatíve mérsékeltebb) hányada betagozódott a Fideszbe. Önmozgó és önfejű, ordas eszmékkel nyíltan szimpatizáló rétegeik viszont találtak maguknak új bálványt és médiaközeget. Amivel immár a Fideszt is veszélyeztetni kezdték. A Kurucinfó létrejötte és diadalútja példa rá, hogy a szélsőségesek gyakran innovatívabbak az újszerű médiatrendek elsajátításában, használatában, mint a demokratikus pártrendszer. A Gárda-vonulások és a „vadhajtásos fattyúmédia” párhuzamos alkalmazásával a szélsőjobb egyszerre vette szimbolikusan birtokba az utcát, illetve a virtuális térszeleteket.

Orbán pártja és kormánya kettős kihívással szembesülhet a jövőben. Hiába próbálja a kincstári forradalmiság jelszavával becsatornázni a radikális elégedetlenséget. Ugyanis kormánypárti forradalom nincs. A forradalmakat a hatalom ellen, nem pedig a hatalom érdekében vívják. Ha pedig demokráciában akar valaki gyakorlatban is forradalmat csinálni, azt a törvényes rend megdöntésére irányuló kísérletnek nevezik. Így aztán a forradalmat valóban felfalják saját gyermekei.

A Fidesz nem csupán egykori szélsőséges híveivel kerülhet szembe. Hanem azzal a politikamentes, politikaundoros vagy demokratikus tömeggel is, amely a Facebook terein gyülekezik. Lehet persze drákói médiatörvényt alkotni, mely a hatalom szélsőjobboldali és liberális és/vagy független kritikusainak szájára egyaránt lakatot kíván tenni. De ezzel legfeljebb annyit érnek el, hogy a kormány bírálóit – legyenek bármilyen világnézetűek – az alternatív média irányába terelik. Mondjuk a szélsőjobbot eddig sem kellett ilyesmire biztatni, eddig is jobban elvolt összeesküvés-elméleteivel a szubkulturális akolmeleget árasztó virtuális univerzumban.”