„Valami parlamenti bizottság a 2006. október 23-ai rendőri visszaéléseket vizsgálja. A Magyar Televízió az Este című műsora be is mutatott egy filmecskét, amelyen csak az látszott, hogy rendőr gumilövedéket lő, aztán valaki vérzik és mutatja valóban ronda sebét. Aztán ugyanezt a jelenetet még egyszer. Majd jött a fideszes bizottsági elnök, aki törvénytelenséget vizionált.
De kérdem én, hol vannak a megtámadott rendőrök, nem különben a lezárt lakások, lehúzott redőnyök mögé kényszerített magyarok jogai? Azoké, akik úgy tervezték, hogy a csőcselék randalírozásának megtekintése helyett valamelyik ünnepi rendezvényen vesznek részt családostul: élő történelemórán korabeli ruhákba öltözve, a kor slágereit hallgatva, esetleg felkeresik az esti emlékműavatást, ami elől a kilencvenéves Kosáry Domokos nem szaladt el a csürhe elől, ellenben a köztársaság akkori elnökével. Nos, nem kellene valamilyen formában jelezni ennek a nyilván elfogulatlan fideszes bizottságnak, hogy a mi jogainkat a szélsőjobb gyalázta, amikor feldúlta a békét? Amikor padokat, kukákat gyújtottak fel, amikor kirakatokat zúztak be, amikor kiállítási tankot kötöttek el, amikor este barikáddal lezárták az Erzsébet-hidat. Amikor máig ismeretlen okból az 56-hoz semmiképpen sem köthető Astoriához szervezte a Fidesz nagygyűlését, tudva, hogy a Corvin-közből induló szélsőségesek csak azon az útvonalon juthatnak el a Belvárosba. Tudták, amikor Orbán a produkciója után beült a páncélautóba és a lezárt Erzsébet-hídon elhajtatott, magára hagyva a dolgok menetét, amelyről akár tudomása is lehetett, elvége ő hívta oda a híveit, nyilván mindent előre megfontolt és mérlegelt.”