„Egy tiszafüredi luxushotelben wellnesselték ki magukból tavaly az aktatologatás fáradalmait az uniós pénzek pártatlan osztogatásában elcsigázott közszolgák, ebben sietett segítségükre a hazai rap koronázatlan királya, Ganxsta Zolee.
A cechet az adófizetők állták, csakúgy, mint a brüsszeli forrásokat kezelő, állami nonprofit vállalat 68 másik »továbbképzését«. A pihenéssel egybekötött tréningek mégsem hozhattak átütő sikert: pályázók, pályázatírók és a kft.-t átvilágító Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megállapításai szerint ugyanis az EU-s pénzek kezelgetése és lehívása ebben az intézményben zajlott a legdöcögősebben, annak ellenére, hogy privát tanácsadók garmadáját is foglalkoztatta a cég. (...)
Nem titok, hogy a hasonlóan átütő erejű, aranyárú összefoglalókat csak egy szűk kör írhatta: akármelyik minisztérium üvegzsebét is nyitogatjuk, mindenhol ugyanazt a néhány tanácsadó vagy kommunikációs vállalatot találjuk. Nyilván olyan jól dolgoztak, hogy kézről kézre adták őket, az egyik referencia hozta a másikat. (...) Fontos közös vonás éppen a közbeszerzési határértékek alatti megbízási díjak gyakori feltűnése: ha nyolcmillió forint volt a limit, akkor 7,9 millióra kellett leizzadni a tarifákat, »alaptevékenységnél« pedig a húszszázalékos áfakulcs idején sorjáztak a 29,9 milliós megbízások, ha már egyszer a 25 millió plusz áfa, ugye, pont harmincmilliót ad ki.”