„Sajnos Dzurinda működésének mi, szlovákiai magyarok az árnyoldalait is láthatjuk majd. Erre nem is kellett sokáig várni, a Koszovó függetlensége kikiáltásának jogosságáról a napokban határozó ENSZ-testület döntését úgy kommentálta, ahogy az várható volt: Szlovákia nem enged, továbbra sem ismeri el a balkáni kisállamot. Ami önmagában nem is lenne nagy probléma, ha ennek nem hivatalos oka nem a hazai magyarságtól való zsigeri félelem lenne.
A szlovák külügy előtt álló egyik legnagyobb kihívás a holtponton lévő szlovák–magyar kapcsolatok javítása lesz. Számunkra ebből a szempontból sem szerencsés Dzurinda kinevezése, ugyanis róla aligha mondható el, hogy kellő empátiával fogja kezelni a »kiegyezést«, sőt, hogy mindenáron a megbékélés lesz a célja.
Pártelnökként ráadásul a politikai »profitra« is oda fog figyelni.
Tapasztalt, a nyugat által elismert és sokra tartott politikusként pedig az esetlegesen a jövőben a nemzetközi közvélemény elé kerülő szlovák–magyar ügyekben sokkal hatékonyabban fogja tudni védeni a szlovák álláspontot, mint elődjei.”