„Ne feledjük, Demszky Gábor, a demokratikus ellenzék legendás alakja azután lett a főváros első embere, hogy szamizdatjaival végigharcolta a gulyáskommunizmus éveit. 1990-ben választották főpolgármesterré, majd néhány év múlva azok váltak hűséges szövetségeseivé, akik ellen korábban rendíthetetlen elszántsággal küzdött. Demszky a fordulat előtti és az eredeti tőkefelhalmozó idők tanúja, akinek A tanú című film hősénél, Pelikán elvtársénál is jobban felvitte az Isten a dolgát. (...)
Pedig a főpolgármester az ellenzéki időkben nagy konspirátor hírében állt, átverte a teljes hálózatot, a Hírmondói mindig eljutottak a címzettekhez. Kérdés, megőrizte-e konspirátori képességét. A túlélése múlhat ezen. Hogy megússza-e. Hiszen politikustársai, bizalmi emberei ülnek a sitten vagy éppen már házi őrizetben, akiket a főváros kárára elkövetett különböző gazdasági bűncselekményekkel gyanúsítanak. Ma még kérdés, hogy a főpolgármester valóban el tudja-e hitetni a nyomozóhatósággal, hogy ő az elmúlt években nem látott, nem hallott, nem tapasztalt semmi gyanúsat, hogy tényleg nem tudott semmiről, amit cimborája, Mesterházy Ernő az ő nevében, rá hivatkozva tett, kért vagy fogadott el. Nehéz elhinni. Egy biztos: a városházán a helyzet fokozódik… És az élet sem mindig habos torta.”