Volt elnökünk

„Sólyom László tevékenységének a legfontosabb jellemzője nem a túzokok pátyolgatása volt, hanem az, hogy autonóm, gondolkodó személyként viselkedett.  Nem állt semelyik oldalra, nem relativizálta a szabályokat politikai érdekek védelmében. A hatalmon lévőkkel, a parlamenttel szemben egyszemélyes ellenpólust képezett, aminek alapja a pártatlanság, a jogok és az alkotmány védelme volt. Mindeközben saját koherens világnézetét képviselte, amit össze tudott egyeztetni világnézetek felett álló tisztségével. Volt elnökünk.

Sólyom László összességében csupa olyan dolgot művelt, amit elméletileg a köztársasági elnöktől elvárható lenne. Csakhogy az elméletek a magyar demokrácia gyakorlatában eléggé halványan szoktak teljesíteni. Éppen azért, mert az önzés, gyávaság és kisstílűség tehetetlenségi ereje maga alá gyűri őket. Pedig lehetne máshogy is. Ezt nem csak az bizonyítja, hogy találkoztunk már olyan politikusokkal, akik maguk ismerték be a színfalak mögött, hogy a színpadon kabaré zajlik a saját pártjuk szereplésével. Sólyom László ötéves munkássága is erre bizonyíték. A leváltás hírére szerveződött mozgalom, a különféle oldali sajtó, értelmiségiek és egyéb szimpatizánsok támogatásával pedig azt mutatja, hogy igény is lenne rá.

Az pedig, hogy öt évvel ezelőtti megválasztója most egy sármőr jancsibohócra, ráadásul az előző rendszer egyik potentátjára cseréli Sólyom Lászlót, csak azt bizonyítja, hogy a magyar politika a közeljövőben is az önzés-gyávaság-kisstílűség tengely mentén formálódik majd. Úgyhogy szükség lesz Sólyom Lászlóra, és a hozzá hasonló gondolkodású, kiállású emberekre. Ha nem köztársasági elnökként, hát máshogy.”