„Ungváry továbbra sem érti (vagy nem akarja érteni?), hogy Hitler és a náci Németország területszerző rablóháborúja, a náci rendszer, a Wehrmacht és az SS által végrehajtott példátlan népirtás nem állott szemben a rendszer törvényeivel és hivatalos ideológiájával, vagyis az emberiség elleni hitlerista bűncselekmények azonosak voltak a náci Németország történetével. Sztálin bűnei viszont szemben álltak a hatályos szovjet alkotmánnyal és törvényekkel, sárba tiporták azokat. (...)
Ungváry folyamatosan összekeveri a szovjet hatóságok bűneit azzal az üggyel, amelyet a Vörös Hadsereg képviselt a nagy honvédő háború éveiben. Ezzel megszentségteleníti magát az antifasiszta ügyet is.
Nem is az elméleti képzetlenséget és járatlanságot teszem itt szóvá, hanem csak azt a primitív módszert, azt a sablonos gondolkodásmódot, amellyel Ungváry leszűkíti a történeti vizsgálódások terepét, ideológiai klisék közé szuszakolja a bonyolult történeti kérdések vizsgálatát, engedve a délibábos történetírás és publicisztika extremitásokra és szenzációkra épülő elvárásainak. Ahelyett, hogy a tények minél gazdagabb és sokszínűbb anyagát és elemzését hozná be a köztudatba, mindent leegyszerűsít a fent jelzett törekvése érdekében. Ezzel a metódussal Ungváry kiírja magát a komolyan vehető magyar történészek köréből.”